2013/05/24

Olvasónapló

A múltkor jól megkaptam a fészbúkon, hogy  magamat egyfajta stílusmércének tartom. Ezt persze nem pozitív, sokkal inkább negatív előjellel kaptam.
Azon gondolkodtam, hogy talán van benne valami, de én ezt egyáltalán nem érzem bajnak, mert valamihez nekem is kell értenem, de az is lehet hogy egyszerűen tényleg egy nagyképű bunkó vagyok.
Sokan azt vallják, hogy az ízlés, a jó stílusérzék adottság, ami vagy van, vagy nincs. Én azt gondolom, hogy ez csak részben van így, mert fele részben  a stílust, mint érzéket, lehet tanulni, lehet fejleszteni.
Mégpedig leginkább úgy, hogy nyitunk a nagyvilágra és jól szétnézünk benne. Megnézzük, mit alkotnak a "nagyok", merre orientálódnak a trendek és miket tartanak érdekesnek és szépnek a nagy külföldi magazinok főszerkesztői, majd a látottakat megpróbáljuk adaptálni a saját kis világunkba.

Én meg aztán jól kinyitom a szemem, és elég sok időt (és pénzt) áldozok arra, hogy fejlesszem magam ezen a téren is. (van amit az iskolában nem lehet megtanulni)
És ez nektek bizony nagyon jó! Nagyon jó, mert a megszerzett tapasztalataimat, ismereteimet is megosztom veletek és egyre kevésbé titkolom, hogy szándékomban áll az olvasóim ízlését ilyen orv, gaz módon formálni, alakítani.
De legalábbis rávenni benneteket, hogy gondolkodjatok  a dobozon kívül!
Mert a kreativitás stílus nélkül mit sem ér!
Tudjátok, hogy csak itthon jelent egyet a mediterrán stílus a "rusztikus" kőburkolat, kovácsoltvas és egy megfoghatatlan árnyalatú narancssárga kombóval?  Vagy hogy a minimál az nem egyenlő a sok-sok wenge bútorlappal és a bőr ülőgarnitúrával?
Én szeretném tudni, hogy a számomra etalonnak tartott dizájnerek és stylistok miként gondolkodnak az egyes stílusokról és hogyan ágyazzák be azokat a mindennapokba.
 Ezért egyre több külföldi magazint lapozgatok havonta és a könyvgyűjteményem is szépen gyarapodik.
Nektek pedig ebből az a haszon, hogy meg is osztom veletek, mit érdemes olvasni és mi az amit én megtanulok ezekből az olvasmányokból. (aztán meg, inspirálódom is, és abból meg születnek szép új munkák.....)
Nem is olyan régen írtam az egyik kedvenc könyvemről, amit egy szerencsés olvasó meg is nyerhetett, és most megmutatom legfrissebb olvasmányaimat, melyeket szintén érdemes beszerezni.

1. Made by Yourself


Peter Fehrentz neves német stylist a német Elle Decoration és Schöner Wohnen munkatársa egy különleges és szinte művészi szemléletű DIY könyvet adott ki.
A könyv felhasználási anyagok szerint tematizálja az egyes DIY-ötleteket. Peter dolgozik fával, fémmel, betonnal, bőrrel és papírral is.
Részletfotók sajnos nincsenek,  csak pár sor tömör leírás a kivitelezésről német nyelven. A végeredmény fotók viszont nagyon szép környezetben, egyéni stylinggal megspékelt műalkotások.
A könyvet ezért inkább haladó DIY-ereknek ajánlom, azoknak, akiknek már nincs szükségük részletes leírásra és nem ijednek meg a nehezebb feladatoktól sem. Van benne jó pár olyan projekt is, ami nekünk csak érdekes, mert a hozzávalók beszerzése nehézkes, ezért nem igazán kivitelezhető. Mindenesetre, nagyon izgalmas, új szemléletű újrahasznosítási ötletek vannak benne, csodaszép "after" fotókkal.
Inspirációnak tökéletes!






2. Happy Home



Azoknak, akik szeretik a színes enteriőröket, igazi csemege ez a könyv. Írója a dán  Rice lakberendezési termékeket árusító cég alapítója. (itthon miért nincs ilyen?????)
Charlotte főként saját otthonán mutatja meg, hogyan lehet a klasszikus skandináv stílust "felturbózni" színekkel, mintákkal és meglepő kiegészítőkkel.
A könyv szobáról-szobára górcső alá veszi a boldog, vidám, hivogató és barátságos otthon alapkellékeit, dekorációs tippekkel, lakberendezési jótanácsokkal megspékelve temérdek színes-szagos-otthonos fotót.
Kicsit hippi, kicsit bohó, eklektikus mégis skandináv módra letisztult az egész könyv. Az író leckét ad a stílusok mixeléséből, nem is akármilyet!
Csemege a szemnek.







3. Volt és Nincs


Somlai Tibor, a hazai polgári tradíciókat a modern európai design elemivel gyakran és ügyesen ötvöző belsőépítész legújabb könyve egy albumsorozat harmadik kötete.
Ez a kötet 1900-tól 1945-ig dolgozza fel a nagypolgári arisztokrata enteriőröket, somlai szubjektív válogatásában. A cím azt hivatott kifejezni, hogy ezek a nemzetközi szinten is meglepően kifinomult és elegáns enteriőrök egytől egyig eltűntek, végleg szétszóródtak, megsemmisültek, "hála" a negyven évnyi szocialista világnak, ami örökre eltüntette a magyar nagypolgárságot otthonaikkal együtt.
A képgyűjteményt nézve sokszor volt olyan érzésem, hogy némelyik villába, otthonba azonnal beköltöznék, mert egy cseppet sem éreztem elavultnak, vagy muzeálisnak, netalán öregesnek.
Megdöbbentett  sok gyönyörű otthon, azok kifinomultsága, modernsége és kimagasló ízlésvilága, valamint a nagyvilágiság, amitől a világ bármely pontján megállták volna a helyüket, sőt megállnák ma is!
Kedvesemmel lapozgatva ezt a könyvet, rájöttünk, hogy ezt a kifinomult nagypolgásirágot szeretnénk valamilyen formában mi is magunk körül látni, a mi kis otthonunkban. Úgyhogy nekem ez a könyv saját otthonunk berendezéséhez is komoly inspiráció, ugyanakkor egy nívós tananyag mindazoknak, akiket érdekel ez a letűnt kor, amikor a szépség és a klasszikus értékek imádata, tisztelete még a mindennapok része volt.



5. Havi inspiráció: Living Etc



Mostanában minden hónapban megveszem a Living Etc magazint. Ez a kedvenc külföldi lakberendezési magazinom. Az ára borsos, 2430 Ft, de ha azt veszem alapul, hogy egy magyar lakberendezési lap 5-600 Ft körül van és átlagosan öt perc, amíg "kiolvasom" mert annyira nem fog meg bennük semmi, ennek a magazinnak minden egyes lapja aranyat ér számomra.
Többször is átolvasom, apránként átbogarászom és mindegyik számot elteszem és még évekkel később is tud nekem újat mutatni. Trendek, otthonok, termékek amelyek továbbgondolásra késztetnek, ugyanakkor megadják az AHA-élményt.
Vigyázat, ezt a lapot szinte mindig elkapkodják itthon, időben kell menni érte az újságoshoz!




Ajánlom ezeket a könyveket stílus-tananyagként és inspirációnak egyaránt.  Az ember mindig lát valami újat, valami érdekeset, amire rá lehet csodálkozni és amit tovább lehet gondolni. Számomra a stílus valami olyan, ami folyton változik, alakul, nekem ez benne az izgalmas és a szép.  Érdemes nyitott szemmel járni a nagyvilágban és észrevenni, hogy van más is, mint amit már nagyon megszoktunk (meguntunk?).

30 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Kata!

Gratulálok a munkáidhoz! Maximálisan elismerem a tehetséged!
Egyetértek a magyar lakber. magazinokról alkotott véleményedről. Valamelyikben ennek ellenére megmutatnád a lakásodat, ha felkérnének pld. egy Karácsonyi fotózásra?

Enikő

Andi írta...

Szia Kata!

Érdekes bejegyzés, önreflexció...
Mindenkinek más a szép, más jön be. Nekem pl jobban tetszett a régi kicsi ház (maga az épület, ház), mert apró, zegzugos, amibe te leheltél életet és otthont. Ez a ház nagy, én elvesznék benne. És a régi kicsi ház dekorja (kék-fehér ezüst, a fal festéseid, a hálószoba ötletek, a fiúszoba) úgy ahogy van TETSZIK. Tehát kérlek szépen ne mondd, hogy tanítanád az olvasóidat a szépre, stílusra, mert nem mindenkinek van szüksége erre a stílus világra aminek az irányába elmozdultál. Nem azért mert nem szép, hanem mert nem illik mindenkihez. Lehet félre értettem amit mondani akartál, de engem nem kell oktatni, főleg nem ilyen magasról. Az az igazi tehetség, aki a sikerei csúcsán is megőrzi a szerénységét, alázatosságát és szerethetőségét... A tehetséged vitathatatlan, de senki sem szereti, ha lenézik. És kérlek ne a kritikát lásd ebben, hanem egy észrevételt...

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Enikő!

Én folyamatosan megmutatom a lakásom, itt a blogon :-) Ha követed a bejegyzéseket, láthatod, hogy még eléggé messze vagyunk a "késztől", ezért egy magazinban biztosan nem mutatnám meg. Még. :-)

Névtelen írta...

Mikor loszor ratalaltam a blogra azt hittem, hogy az USA-ban elsz, vagy eltel, annyira a jelenlegi maasabb kozeposztalybeli izles tipikus megtestesitoje vagy, de hogy ez magyarorszagon ilyen szepen livitelezheto azt nem gondoltam, mindenesetre szerintem semmi baj az izleseddel, vagy, hogy onmagadat tartod etalonnak mert mindenki ezt teszi, ez a termeszetes, ami nem termesztes az az a teny, hogy a ruhaidnak nagyobb szobaja van, mint a fiaidnak, ha mindenkeppen szarul akarod erezni magad valamiert akkor legyen ez. Amugy meg hajra, jo kis blog ez es a Magyar lakberendezesi magazinok tekinteteben is egyetertunk, kritikan aluli sz*r mind.

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Andi!

Egy korábbi posztban azt mondtam, hogy amit adok, azt szívből adom. Mindent, amit csak tudok. Nem értek sok mindenhez, sőt majdhogynem semmihez sem értek, de engedd meg nekem azt a magabiztosságot, hogy tudjam mi az amiben jó vagyok. Ez a blog mindig is egy tanító jellegű blog volt és marad továbbra is. egyszer már kommenteltem ezt egy másik poszthoz, de újra megteszem: ami tetszik vidd el, ami nem tetszik, felejtsd el!

Kedves Névtelen,

Egyáltalán nem fogom magam semmiért sem szarul érezni! Nem értem, miért baj az, hogy a fiaimmal egy élettérben akartam lenni és nem pateroltam fel őket az egyébként teljesen szeparált tetőtérbe.
Bár ez is meg fog történni, kb tíz év múlva, amikor majd az egész tetőteret megkapják, mert akkor már nem valószínű, hogy azt szeretnék, hogy hallják a neszezésünket elalvás előtt és éjszaka a közelükben legyünk.
Tudod, a ruháknak nem számít, ha nem vagyok a közelükben, de nekik még igen......

Névtelen írta...

Szuper, igy ertheto, marmint en mondtam a gyerekszoba dolgot, cask zavart eddig, az meg az en kattanasom, mert nagyon sok helyen latom, mondjuk leginkabb olyan formaban, hogy a szuloi halo hatalmas a gyerekszoba meg egy lyuk, ez altalaban szivenut es bevallom mas szemmel neztem a blogra azutan, hogy ezt lattam itt is, de igy ertheto, es megint szivesebben lapozgatlak

Szentgyörgyi Kata írta...

Ez a blog mindig is egy önreflexió volt, minden egyes posztja. Még a bútorfelújítós is. Három éve végigkövethetitek, hogyan alakulnak kezem között a dolgok és hogyan alakul az életem. Mindegyiket azzal a céllal tártam elétek, hogy tanuljatok belőle, ha akartok. És ha erre csak annyit kapok, hogy "engem te ne oktass" és "nem tetszik a házad mert nagy", akkor csak annyit tudok tenni, hogy sajnálkozva szétteszem a kezem...

Andi írta...

Katam, 3x-ra írom újra ezt a választ, sosem azt fejezte ki igazán amit akartam.
Leginkább úgy tudom leírni amit veled kapcsolatban érzek, mint amikor az ember a gyerekét/jó barátját látja ahogyan hibát követ. A semmiből, ok nélkül, direkt. Kicsit értetlen vagyok az ellenségeskedéseddel...
Nem véletlen írtam gyereket, és barátot, mert a blogod előttem nőtt fel, a sorsodat pedig néha aggódva sokszor örömmel figyeltem...
Amikor beengedsz másokat az életedbe, számítanod kell a kritikára, és a jó barát őszinte és meg mondja azt is ha valamit nem jól csinálsz.
Én pl azt, hogy maradj kedves, elérhető és kevésbé elutasító.

Komolyan rosszul esik ahogy nyilatkozol, pl ez a mostani bejegyzésed, a kommentekről nem is beszélve. De tudom, ne olvassam ha nem tetszik. Az ember tudod nehezen mond le valami olyanról amit már egyszer megszeretett...
(Ja és a vezeték nevem azért nem teszem ki, mert a google-ben megjelennek a kommenteim - nem csak itt)

Paat írta...

Szia Kata!

Nehogy egy percre is a lelkedre vedd bárki negatív megjegyzését!!! Mi, akik szívesen és rendszeresen járunk hozzád, elolvassuk az összes posztodat és van amelyikből kevesebbet tanulunk, van, amiből többet, van, amiből még többet! De mindegyik véleményt fakaszt magunkból és ez több, mint egy sémaújság... Amúgy meg a blogja mindenkinek a sajátja, akinek nem tetszik, nem olvassa! :)))

Sasvári írta...

Nagyon örülök ennek a posztnak! :D Tulajdonképp a kisorsolt könyv óta várom... (Nagy kár,hogy nem értek németül.) Én kívánom, hogy leckét kapjak stílusból. Szeretem észrevenni, megünnepelni, :D, még akkor is, ha idegen nekem épp, ami stílusos.
Például régóta követem a fészbúkon Merci-Ancsát, szórakoztat, amit csinálnak, örömet szerez, szeretem azt a lazaságot, és igényességet, amit képviselnek, nagyon szeretem, miközben ahogy mi élünk és lakunk az egészen más, én magam vagyok egészen más.(Mi vidéken élünk, nagyon vidéken, leghátsó utca mögötti utcában, direkt itt, és nekem a kert építése éppen olyan fontos, mint a ház, egyben látom a kettőt. De ettől még kiver a víz az überromantikus egy szál levendula csipkével témától, és a Merciék munkáit meg annyira szeretem. ) Például a mi életünkbe és lakunkba nem fér bele a műanyag, mint anyag, és a fa sokszor megköveteli, hogy festetlen maradjon. Náluk nagyon szerethető műanyag tárgyak vannak, még mindig csodálkozom rajtuk, hogy milyen jók, azzal együtt, hogy nem élnék velük. És irigykedek rájuk, hogy milyen lazán festenek fehérre, vagy rózsaszínre fát, :D, nekem is van kedvem, és van, amit le is festek, de van, ami nálunk kell, hogy úgy maradjon, ahogy volt, csak fa.
Igen, szerintem is úgy van, hogy a stílusérzék adottság, és ugyanakkor tanulható is. Amim van, azt szeretném fejleszteni. És nem átallok tanulni azoktól, akitől lehet. :D
Itt nagyon lehet. :D Ez a tanulás engem lelkesít, nagyon élvezem, és sok hasznát is veszem.
Nagyon remélem, Szentgyörgyi Kata, hogy megtanulok tőled bútort csiszolni. Nagyrészt neked köszönhető, hogy részese leszek hamarosan egy rissz-rossz bútorlap szekrény átlényegítésének, és egy nagyon utált konyhára is sor kerül nemsokára. :D
De én főleg azt köszönöm, amit a stílusosságról tanulok tőled. Ezzel kapcsolatban én azt mondom: MÉG!
(Közel a 40-hez először van saját terem, még saját asztalom is most van először. Nálam kezdőbbet stílusügyben nehéz találni. Amíg nem lett házunk, nem engedtem teret ennek az érdeklődésnek. Már mindegy, hogy ez jó volt-e így, vagy nem.) Rengeteg a tanulnivalóm.

És még legeslegvégül azt szeretném mondani, hogy annyi tanár van, aki ül a tudományán, és nem óhajtja megosztani. Nekem nagyon szimpatikus az a természetesség, amivel megosztod, amit tudsz. Sokat mond rólad. :D

zsé írta...

Kata, szerintem ne foglalkozz ezekkel. Nem a barátnőid vagyunk, nem is akarunk azok lenni, hanem látni szeretnénk, amit csinálsz, mert az jóóóóó, attól függetlenül ki milyen embernek tart Téged.

Névtelen írta...

Kedves Kata!
Egyetértek az előttem szólóval.
Én is rendszeresen olvaslak és a legtöbb posztodat nagyon jónak tartom. Nem hinném, hogy baj ha van egyfajta egészséges önbizalmad. Én ezt és az írásaidat sem érzem sem sértőnek, sem lenézőnek, ahogyan azt valaki itt írta. Azt meg egyáltalán nem értem minek kell firtatni melyik szoba mekkora. A szülői szeretetet nem négyzetméterekben mérik. És az, hogy a rendelkezésére álló teret ki hogyan használja ki teljesen magánügy. A magyar lakber magazinok tényleg elég gyatrák, de a külföldiek, ahogy te is írtad, elég borsosak. Sajnos...

nijntje írta...

Nagyon köszönöm, amit adsz. Mert magadból adod. Nem sokan képesek erre.
Remélem, még sokáig olvashatlak, nálam bejön az orv, gaz módon történő ízlésformálás...:)

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Andi!

Ez a poszt egy szubjektív könyvajánló. Arról szól, hogy ajánlom az olvasóknak azokat a könyveket, melyeket mostanában olvastam és valamiért megragadtak, és amik feltehetően hatással lesznek a munkáimra. Azt gondolom, hasznos és érdekes olvasmányok azoknak, akiket érdekel a DIY és a lakberendezés. (Feltételezem, hogy akik engem olvasnak, azokat érdekli mindkét téma). Mindegyik kötet inspiráló és lehet belőlük tanulni.
Te ebből hogy jutottál el oda, hogy lekezellek és bántó módon nyilatkozom, nem tudom. Azt sem igazán értem, hogy mi értelme van azon morfondírozni, hogy a régi jobb volt. Mert az a múlt. Eléggé fura lenne, ha minden évben, egy új házban is pont azt próbálnám megvalósítani, ami a múltam.
Tudod, egy kisbabából gyorsan kamasz lesz, aki már nem olyan bájos és cuki, sőt sokszor nem is tetszik a szüleinek,mert nem olyan, mint ők , de azért még nem rossz ember.

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Sasvári!

Ancsa és Merci munkái nekem is tetszenek, ajánlottam is őket a fészbúkon. Pedig én sem rendezném be úgy a lakásomat, ahogy ők. De attól még hogy nem az a stílus, amit magam körül szeretek, attól még nagyon jó!

Dorka írta...

Szia Kata,
Fizess elő a Living Etc-ra, így jóval olcsóbb: http://www.hungaropress.hu/akcios_lapok.php?hdnProductId=1439
Én ezt fogom kapni magamtól a szülinapomra.
A francia Journal de la Maison is nagyon szép lap, azt is ajánlom!
Hajrá a bloghoz, szuper!

Szentgyörgyi Kata írta...

Droka! Valaki lebeszélt erről, mert már akartam előfizetni, de állítólag, csomószor nem dobják be :-( Van valakinek erről tapasztalata?

Dorka írta...

Szia,
Én most kipróbálom egy negyedéves előfizetéssel és utána beszámolok, bár gondolom a helyi postás hozzáállása sokat vet a latba :)
Egyébként megnéztem, nem olyan hatalmas a spórolás (cca 300Ft), az újságos kihagyása marad mindenképp előnynek.

Dorka írta...

Persze az újságkihordót értettem postás alatt, bocs.

Vadnay Bea írta...

El szoktam tűnődni ezen a pár beszólogatón, aki idejár könnyíteni magán.
Amíg Kata küszködött az épülő házzal, fúrt-faragott, számolgatott és aggódott, izgult és reménykedett és persze boldog is volt, amikor sikerült valami - addig mindenki barátságos volt vele.
Hanem aztán jöttek az első sikerek, a blog szárnyalni kezdett, Kata munkát kapott, nem is akármilyet, láthattuk címlapon és olvashattuk a vele készült interjúkat, és még a szerelem is rátalált... na, innentől valahogy megváltozott a hangulat. Hadd ne részletezzem, aki olvassa, tudja, miről van szó.

Egy kontrollált ember rohadtul szégyellné magát az ilyen, irigység generálta piszkoskodások miatt.
Feltehetően, aki idelátogat, azt érdekli a környezete, lakása, szeret/ne a két kezével előállítani ezt-azt, ergo nem kisiskolás gyerek, hanem felnőtt... Szóval kéne egy kis kontroll, ha már nem tud örülni a másik sikerének. Persze könnyű az álnév takarásából dobálózni.
(De a nagy kedvenceim mégis azok a bizánci figurák, akiknek méz van a tőre hegyén: dicsérve kezd, aztán markolatig döfi a szerszámot.)
Kata, remélem, tudod, amit tudni kell róluk, nyilván mondják a barátaid, családtagok stb.

Amikor rábukkantam a blogodra, éppen egy komód előtt térdeltél és arról beszéltél, milyen jó is esélyt adni, új életet egy régi darabnak, ami senkinek nem kellett...
Szóval nálam nehéz lesz téged lejáratni, ellened hangulatot kelteni. Mert a cél sajnos ez: beletenni a bolhát mások fülébe is, lerombolni, tönkretenni, elvenni.

Andi írta...

Kedves Vadnay Beáta!

Nem mindenki ír álnévvel, korábban teljes nevemet kiírtam, de már nem, bizonyos okokból. Szerintem a Kata tudja mi a vezetéknevem, de mindegy.

Amit írsz akár igaz is lehetne, de ne általánosítsunk, van olyan, pl én, aki semmi rosszindulatot nem gerjesztettem, úgy érzem. Mások magánéletébe meg nem szoktam beleszólni,

A harmadik pedig, hogy engedtessék már meg, hogy elmondjam a véleményemet, még akkor is ha ez nem csupa pozitívum. De úgy látom itt ha valaki elmondja az őszinte véleményét, már rögtön leszólja a Katát. Eszem megáll. De a konklúzióm az elmúlt pár napról az, hogy Kata, remélem minden úgy alakul majd neked ahogy szeretnéd, ne haragudj, de olvasni szó nélkül nem tudlak, szólni meg úgy tűnik nem lehet vita nélkül. Azt hiszem én megpróbáltam , no mindegy.
xx

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Andi!

Nem, nem voltál rosszindulatú. Csak irigy és sértett. Az előbbit megértem, az utóbbit nem értem.

Névtelen írta...

Livingetc elérhető ipad appként digitálisan, ha valakinek ez opció. Olcsóbb, de persze nincs illata, zamata... Esetleg.
Egyébként nagyon tetszik ez az olvasmányajánlós téma!

Névtelen írta...

Végigolvastam Andi megjegyzését, és nem érzek benne irigységet. Azt nyilván Kata te sem tudhatod, hogy ő irigy-e rád vagy sem. Hogy mégis úgy véled, talán azért van, mert mégiscsak kicsit magas lovon ülsz. De ez ugyanannak az éremnek a két oldala: a tehetségnek büszkeséggel kell párosulni ahhoz, hogy sikereket érjen el, akiben nincs önbizalom, sosem viszi sikerre a tehetségét. Te nagyon tehetséges vagy, és sikeres is, és a siker még több önbizalmat ad... érted. Csináld csak amit csinálsz, jól csinálod!!

Az olvasók tekintsék a munkádat, és ne foglalkozzanak már annyit a személyiségeddel, meg a magánéleteddel!

Sokan szerintem úgy vannak a blogokkal, mintha filmeket néznének, drukkolnak a főhősnek, nem csak a cselekmény érdekli őket, hanem a kibukkanó személyes szálak is. Pedig nem kéne. Egyébként talán a személyes szálaknak se kéne kilátszani: mert amikor elhagytad a gyerekeid apját egy új szerelem miatt, ezen biztos hogy nem kevesen megütköztek ezen, erkölcsileg elítélték, és kiestél a rokonszenvesek halmazából.
(Ennek az irigységhez semmi köze.)
Aki a nyilvánosság előtt él magánéletet, ezzel számolnia kell. Az árukapcsolással...

(Van, aki fordítva téved, tehetségesnek hisz valakit, csak mert szépen mosolyog, vagy példás a magánélete, sok gyereke van...)

Pedig ez senkire sem tartozik.
Gratulálok a munkádhoz, csak így tovább!

Szentgyörgyi Kata írta...

Ez a poszt 2010-ből való:http://akicsihaz.blogspot.hu/2010/05/unatkozo-haztartasbeli-lakberendezo.html
abból az időszakból, amikor még állítólag kedves voltam és aranyos és nem ültem magas lovon :-)

Névtelen írta...

sziasztok,
magyar lakberendezés? én az egyik ilyen újságot azért nem veszem már meg egy ideje, mert az összes lakás amit bemutatnak benne, kb tök egyforma. ugyanaz a wenge barna tiszta sarkos konyhabútor, minden barna, vagy narancs! esetleg kiwizöld falakklal. semmi személyes, egyedi. kivétel néha akad. néha. ja és ha benyomnak egy buddha képet, két szál bambusszal, akkor az már keleties... nevetséges. nekem sem tetszik igazán az új irányvonal Katánál, de attól még jó. az ikea bútorok meg... hát igen, nálunk az összes tönkrement, nem egy minőség, sőt... én ott már semmit nem vennék. marad a vatera, meg a csiszológép, meg a festék... üdv. Ági

Névtelen írta...

Hát pont erről beszéltem fentebb, hogy Te Te vagy. Tehetséges voltál, vagy, és büszke/öntudatos/autonóm ami sikerre viszi a tehetséget.

Kívülről figyelve úgy tűnik, megmondod a tutit, és sokszor igazad is van; nem csak követed, alakítod is a trendet. Megvalósítod magadat, az elképzeléseidet. Ezek pozitív dolgok.
Hogy ebből a mentalitásból adódik-e a családi állapotod megváltozása, azt ugye az olvasó nem tudhatja, de sejti, és többen ezt ugyanannak az éremnek már az árnyoldalaként értékelik.

Tudom, mert én is így voltam vele :-) , de félretettem, ide nem erkölcsi tanításért vagy életvezetési tanácsokért jövök, hanem bútorfelújítási ötletekért. Amik meg baromi jók, a többi nem érdekel.

Te valószínűleg nem változtál, csak mára Belőled és az magánéletedből több derült itt ki a kelleténél (ez persze szükségszerű volt történelmi okokból). És van, aki ettől nem tud elvonatkoztatni.

Szentgyörgyi Kata írta...

Örülök, hogy ezt írtad. Azért is tettem be ide azt a 2010-es posztot, hogy megmutassam, én minig is szókimondó, nagyszájú, amolyan megmondóember voltam. Őszintén nagyon elegem van abból,hogy magam miatt, az életem miatt, a stílusom miatt mentegetőzzem!
Amit itt láttok, azzal én nem ártok senkinek, nem bántok senkit, de őszintén és nagylelkűen osztom meg minden tudásom és adok inspirációt és remélhetőleg használható tudást.
Ezért én "fizetségnek" jó szót kérek csupán. Tudom, hogy van aki nem tud fizetni. De ugye fizetés nélkül nem távozunk hőzöngve, beszólogatva??? Nem kell engem megérteni, és elfogadni. Lehet háborogni azon, hogy nem bírom a "kritikát" (szándékos az idézőjel)
De a továbbiakban csak a "fizetővendégeket" hagyom megnyilvánulni és pássz. Otthon pedig azt gondoltok rólam amit akartok.

Névtelen írta...

Igazad van, az egy nagy teher manapság mindenkin, aki a neten ír, hogy nagyon eldurvult a kommunikáció, sok az emberekben amúgy is az indulat, és minden adandó alkalommal kiadják magukból, ha kell, ha nem.

Meg aztán a saját indulatára kevés ember reflektál, hogy most mi is készteti a negatív megnyilvánulásra, meg egyáltalán, hogy miért kelt benne indulatot valami rajta kívül álló dolog?

ozsuzsanna írta...

Már jó ideje nem olvastam hozzászólásokat ezen a blogon, mert teljesen eltértek a témától. Itt már túl sok volt, ezért végigfutottam. Névtelen utolsó hozzászólásaival messze egyetértek.
Elsősorban az átalakítás projektek miatt jövök, a magyarított verzió miatt (értem ezalatt, hogy a Magyarországi viszonylatokra vannak updatelve a nemzetközi diy trendek). A blogger magánélete annyira nem érdekel. Lényeg, hogy sok jó dolgot lehet itt megtanulni és más bőrén megtapasztalni :)
Ezt kell szem előtt tartani.


Related Posts with Thumbnails
Blogging tips