2014/02/26

A Kanapé metamorfózisa

Szerintem a legjobb önbizalom-építő tréning, ha csinálunk valamit amire büszkék lehetünk.
 Akár évekig.Valamit, amivel nap mint nap szembesülünk és tudjuk hogy keményen megdolgoztunk érte.
Nem tudom igazán jól szavakban leírni, mennyire jó érzés volt tegnap este a kanapén, az általam készített kanapén nézni a tévét!
Tudva, hogy most valami olyasmit csináltam, amit csak kevesen tudnak. Büszke voltam magamra mi tagadás. És ha majd bal lábbal kelek és rossz napom lesz és elkedvetlenít v a sok ostoba, irigy és rosszindulatú ember, akkor csak ránézek a kanapéra és tudom, hogy nincs igazuk.

Komoly munkán vagyok túl és most élvezem a gyümölcsét. A nappalink gyönyörűen alakul, kezdi felvenni azt a formát amit látni szeretnék. A különleges színű tűzött neobarokk kanapé határozottan jót tett neki!
Bár kedden már megmutattam a hosszas munka eredményét, de igazi pompájában csak itt látható, itt a mi nappalinkban ahová terveztem, ahová készült.
Sokszor írtam már arról, hogy a lakásunk berendezésének fő stílus-irányvonala egy általunk elképzelt extravagáns, modern kúria hangulat.
Egy mini vidéki villát akarunk teremteni modern városi környezetre átírva. A kúrai-szalon hangulatát idézi meg nekem most ez a kanapé. A színét is úgy választottam, hogy legyen meg a kontraszt a fal színével az extravagancia miatt, de legyen a színe mégis nagyon klasszikus és nemes. Irtó nagy mázlim volt, hogy ráakadtam erre a szíriai bársonyra és épp az utolsó pillanatban: már a kifutó készletet árulták amikor megvettem.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a kerettel. Hiszen a nappaliban majdnem minden fehér. Fehér a padló, fehér a fa mennyezet, fehér a könyvespolc és a lerakóasztal. Adná magát, hogy a kanapé kerete is fehér legyen.
De úgy éreztük, vétek lenne hozzányúlni, átalakítani, ennek a kanapénak jár, hogy régi fényében, pompájában szülessen ujjá. Ráadásul, a tévét rejtő gyönyörű szekrénnyel is jobban passzol, ha nem fehér a keret, sőt valójában a kanapé az, ami "legalizálja"  az antik szekrényt a sarokban.
Nagyon szeretem a régiségeket de szerintem nem jó, ha túl sok van belőlük. A modern berendezést felértékeli egy-egy antik bútor jelenléte, egy klasszikus, régies stílusú berendezést pedig megfiatalít, feldob néhány igazán modern darab. Ezért jó ha kombináljuk a kettőt, akár a modern akár a klasszikus stílus áll hozzánk közel!
Én így gondolkodtam, amikor a nappali berendezését állítottam össze.
 Kellett egy vagány polcrendszer. Pipa. Kellett a szobát melegséggel megtöltő szőnyeg. Pipa. Kellett némi eleganciát adó függöny. Pipa. Kellett egy antik szekrény az elektronika elrejtésére. Pipa. A fő csapásirány már megvan, ezt kell még kiegészítenem apróságokkal, szépségekkel.
Szereztem egy zsúrkocsit, ami nagyon kis vagány darab, gyűjtögetem a képeket a falra, ami a tervek szerint tele lesz. Mint látjátok, vannak már zöld növények és törekszem rá, hogy sokáig azok is maradjanak.....
A polcon is  mindig újabb és újabb jövevények jelennek meg, főként porcelán formátumban. :-)
De a kanapéval nem teljes a nappali ülőgarnitúrája.
 Készül majd ide egy lábtartó-dohányzóasztal és egy nagyon modern kis fotelt is kinéztem már, ami alapos átalakítás után tökéletes ellenpontja lesz a klasszikus kanapénak. Szeretnék még egy szép lámpát a plafonra (a mostani csak az "átmeneti állapot") és reménykedem, hogy  idén karácsonykor már a tervezett kandalló is készen lesz.
Szóval, közel sem vagyunk készen, de mégis büszkén mutatom.
EZ a mi nappalink, főszerepben a kanapéval!

Másfél éve innen indult a nappalink:

A képen látható kanapé eladó! Érdeklődni a kicsihaz@gmail.com email címen lehet
 A kanapé pedig innen:




Szépen összetalálkoztak:










Helló, Kata vagyok és én csináltam ezt a kanapét :-)))





Nektek hogy tetszik?

Ha a kanapé-saga előző részeit olvasnátok el, kattintsatok a linkekre:

- a bontás
- a felépítés
- a kárpitozás


Fotók: Balogh Orsi

36 megjegyzés:

Paat írta...

De jól mutatsz rajta! Királynős! :)

Vera írta...

Tökéletes!

Névtelen írta...

Elállt a szavam, egyszerűen bámulatos...
Zsófi

mesrek írta...

Megesz a sáááárga irigység! Gyönyörűség! Mindig vannak apró részletek, amik nekem annyira nem, de most már nem számít semmi... Így egyben annyira, de annyira szép! Szívból gratulálok! ( Imádom a lila-bordó (?) díszpárnát. Azt képzelem, ha párna lennél, Kata, ilyen lennél. :)
)

Névtelen írta...

a kanapé elképesztően szép. gratulálok hozzá.én a párnákat cserélném, de ez magánvélemény.
látom végül mégis virágtündér lettél. nálam is akkor maradt meg először szobanövény, mikor végre rendben lett a magánéletem. gondolom a lelkivilágon harmóniába került, ezért tudtam már róluk jobban gondoskodni. vagy ki tudja...
honnan szerzel ilyenkor pünkösdi rózsát?

szögletes aranyhal írta...

Rendszeresen írsz arról a blogon, hogy mennyire bántanak a rosszindulatú megjegyzések, és a Pinteresteden is több olyan idézet van, ami erre reflektál.
De miért?

Ha valaki tényleg rosszindulatból, irígységből bánt, azzal még annyit sem érdemes foglalkozni, hogy 1-1 ilyen mondat íródjon róluk, aki meg nem rosszindulatú, csak őszinte kritikát fogalmaz meg, azt meg el kell tudni fogadni, hisz Te döntöttél úgy, hogy írsz, amire nyilván nem csak mindennel egyetértő reakciók érkezhetnek, ha így lenne, az lenne a furcsa szerintem…

Szóval, szerintem tökre nem érnek meg ennyit, annyi minden van az életben, amin komolyan szomorkodni lehet (betegségek, stb), tartalékold arra a rosszkedved, ne gonosz emberek hülye megjegyzéseire!

MINDIG lesznek, akik beszólnak, mindig.

A kanapé meg magáért beszél, a színe gyönyörű, maga a kanapé pedig úgy ahogy van, a Ti lakásotokba tökéletes, és lenyűgöző, hogy mennyit dolgozál vele! Én képtelen lennék erre, az biztos. :)

Gabi

Maya írta...

Kedves Kata,

Mindig is a nagy ház volt a kedvencem. De amióta felkerültek a függönyök, csak kapkodom a fejem és a levegőt. Már akkor is szerettem volna írni, de egyszerűen képtelen voltam jól megfogalmazni a gondolataimat, ami velem nem sűrűn fordul elő. Úgyhogy inkább fogtam és lementettem magamnak azokat a képeket, mint az utóbbi idők legjobb inspirációforrását. De most, hogy beköltözött a kanapé, nem tudok szó nélkül elmenni a poszt mellett. Az objektív ítélet az, hogy baromi bátor, kitartó és tehetséges nő vagy, aki még a bőrt sem sajnálja a kezén, ha valamit eltökélt. Ezeket a tulajdonságokat nem vitathatja el tőled senki, a fanyalgók sem, mert ezek egyszerű, világos tények. A szubjektív véleményem pedig, hogy imádom, amit csinálsz/csináltok, bámulatos érzékkel nyúlsz minden kreativitást igénylő dologhoz.
Szárnyaltok Kata ebben a házban és sose hagyjátok abba!

Maya írta...

Kedves Kata,

Mindig is a nagy ház volt a kedvencem. De amióta felkerültek a függönyök, csak kapkodom a fejem és a levegőt. Már akkor is szerettem volna írni, de egyszerűen képtelen voltam jól megfogalmazni a gondolataimat, ami velem nem sűrűn fordul elő. Úgyhogy inkább fogtam és lementettem magamnak azokat a képeket, mint az utóbbi idők legjobb inspirációforrását. De most, hogy beköltözött a kanapé, nem tudok szó nélkül elmenni a poszt mellett. Az objektív ítélet az, hogy baromi bátor, kitartó és tehetséges nő vagy, aki még a bőrt sem sajnálja a kezén, ha valamit eltökélt. Ezeket a tulajdonságokat nem vitathatja el tőled senki, a fanyalgók sem, mert ezek egyszerű, világos tények. A szubjektív véleményem pedig, hogy imádom, amit csinálsz/csináltok, bámulatos érzékkel nyúlsz minden kreativitást igénylő dologhoz.
Szárnyaltok Kata ebben a házban és sose hagyjátok abba!

Edina írta...

Gyönyörű! A kanapé és az otthonotok hangulata is! Még fényképen is érződik a különleges, egyedi, nem sablon milliő. Gratulálok hozzá!

L. M. Zsuzsi írta...

Kata, őszinte elismerésem a kanapé miatt, fantasztikus és óriási munkát végeztél! (én meg látom, hogy ilyent soha se soha nem fogok csinálni - köszi a rengeteg információt!)A végeredmény tökéletes, és milyen harmonikus a szőnyeggel ez a bátor szín! Gratulálok!

Pimi írta...

csodáááás!!

Krisztinca írta...

Hello, Kata vagyok és tehetséges :) Pont.

Betti írta...

Húúúúú! Hát erre nincsenek szavak, ez valami annyira szuper lett! Életre kelti a nappalitokat...annyira egyedi és stílusos!

Nikoletti Petra - Lakberendező írta...

Gratulálok, ez szuper-zseniális lett. Az egész náz nagyon vagány már, ez feltette az i-re a pontot. :) Szerintem az "áthallás" is nagyon állat a konyha és a nappali között, ez a kárpit szín pont kellett hozzá. Fogadok, még jön egy fotel. Kíváncsian várom...

piir írta...

ismerősöm ajánlotta facebookon ezt a bejegyzést, szuper a blog! és az a kanapé nagyon-nagyon ügyes munka :)

Névtelen írta...

Hát Kata, ez FAAAANTAAAASZTIKUS lett!!!
Ne törödj a fanyalgokkal, ilyet nem tudnának csinálni, fel sem tudják mérni, mekkora munkát végeztél el! Azért megnézik, hogy fikázhassanak, de nézd meg mennyivel több a rajongód!

Újra-és-újra: BRÁVÓÓÓÓÓÓÓÓ

Gabi

Rita írta...

Gratula, csodaszép lett!
És kapásból két kérdésem is felmerült a képeket nézve: az anyagot hol vetted és lehet ott vajh kifogni néha akciós függönyanyagokat is? Illetve nagyon tetszik a szőnyeg (ráadásul irtó jól passzolnak a kanapéval:) , ő honnan?

Szentgyörgyi Kata írta...

Köszönöm szépen!

a kérdésekre a válasz:

Bazsarózsát nem vesztek ilyenkor. Csak akkor ha mű ;-) Higgyétek el, a mostani művirágok lenyűgözőek és segítségükkel, egyszeri beruházással mindig lesz "vágott virág"az asztalon.

A perzsaszőnyeg a vateráról van, jó szemmel és jó érzékkel szúrtam ki, azóta sem látok ilyet sehol.
A kárpitot a Terézvárosi Textiláruházban vettem a Király utcában. Nagyon gáz cuccaik vannak, de vájtszeműek kifoghatnak néha használható cuccokat is.

Szögletes Aranyhal: Nem tudom hogyan fogalmazzam meg a válaszomat de azt hiszem nem fogom úgy, hogy semmiképp se legyek sértő bizonyos emberek számára. Van egy típusú nő, aki zsigerből gyűlöli azt amilyen vagyok, ami és ahogyan csinálok. Ez eddig rendben is van de egyszerűen nem tudok napirendre térni afölött, hogy emberek időt, energiát szánnak arra, hogy nyílt fórumokon vegyenek engem, a szerelmem és a munkám a szájukra és velem foglalkozzanak úgy, hogy egyébként csak fanyalogni tudnak.
Én ezen a blogon őszintén, önzetlenül,tiszta szívvel adom MINDEN tudásom. De vagyok olyan pofátlan, hogy tudom, ez a tudás kivételes. Tisztában vagyok az értékeimmel és a hibáimmal is. Egyre magasabbra törő céljaim vannak amikért kitartóan küzdeni is tudok. És nem vagyok hajlandó szégyellni magam azért, ami vagyok. Nem leszek azért kevésbé extravagáns vagy visszafogott, álszerény, mert néhány nagyon középszerű és kommersz gondolkodású és ízlésvilágú nőnek úgy komfortosabb lenne.
Most majd biztos sokan jönnek a "de elszállt magátóla csaj" szöveggel, de az a fájó igazság, hogy nem szállatam el, én mindig ilyen voltam. Tudod miért? Mert egész életemben sikeres voltam. Amibe fogtam azt addig hajtottam, űztem, gyakoroltam, addig küzdöttem hogy sikerre vittem. Szóval aki azt mondja hogy megváltoztam az soha nem is ismert.
a kritikai észrevételek mindig is helyet kaptak a blogon, de azt egyre kevésbé veszi be a gyomrom, amikor kritikaként adják el a szimpla, piti kis beszólogatást. Az bizony rohadtul nem ugyanaz.

Névtelen írta...

Szia!
Ez egyszerűen fenomenális lett!!!!
Nagyon ügyes vagy!Ennél többet felesleges írnom,meg nem is tudok,annyira elállt a szavam. :))

Szillili írta...

Jó látom, hogy a régi kárpitból vannak a díszpárnák?
Hatalmas munka gyönyörû végeredménnyel! Szívbôl gratulálok!

Szentgyörgyi Kata írta...

Ez majdnem ugyanaz a kárpit, de nem a lebontott anyagból van, mert az nagyon koszos volt. A Terézvárosi Textiláruházban lehet ilyen mintás bársonyt venni.

szögletes aranyhal írta...

Azt hiszem, én is sikeres embernek mondhatom magam, summa cum laude végeztem el a jogi egyetemet, mellette csináltam egy médiasulit, ahol én nyertem el az évfolyam legjobb tehetsége díjat, van egy - gyerekkori szerelemből lett - férjem, akiért rajongok, két klassz kisfiam, és sorolhatnám. (!Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindenben szerencsés lennék az életben, NEM!)

Ugyanakkor ismerek sok olyan embert, akik képtelenek mások sikereit feldolgozni, és átmenetileg jobban érzik magukat, ha bánthatják, aki náluk sikeresebb. Én ezekre az emberekre nem haragudni szoktam, inkább sajnálom őket, őszintén, mert baromi rossz lehet, ha valakinek ez a megoldása arra, hogy az élete nem úgy alakul, ahogy szerette volna… Közvetlen közelről is ismerek ilyen embert, és látom, hogy mennyire szenvednek… Én pont ezért nem is tudok rájuk haragudni.

De mindegy is, befejezem, ez nem egy pszichológiai blog. :)

AGigi írta...

Csodás lett, imádom ezt a stílust :) ha megunnád és le akarnád cserélni vevő lennék rá :)))

Névtelen írta...

Nagyon szép lett. Ez a szín fantasztikus! Ildi

Poppy írta...

Szia Kata,
büszke is lehetsz, gyönyörű a kanapé! Igen, érdekes lett volna fehér vázzal is, de valóban így a régi énjét adtad vissza ennek a remek darabnak! És milyen jó, hogy nem hanytad elenyészni, ezt a szépséges bútort! Elsőre a bársony színe meghökkentett (nem feltétlenül nyert meg), de minél többször nézem a képeket, annál szebbnek látom! Gratulálok!
PS: mi újság a konyhával? kaptál terveket amik meggyőztek?

Névtelen írta...

Nekem teljesen olyan, mint a Kicsi ház előtti lakásotok nappalija mai hangszerelésben.

Hajni írta...

Szia Kata!
Nekem is nagyon tetszik ez a kanapé, fantasztikus munkát végeztél! Egyszer én is nekiesnék egy ilyen melónak szívesen. Amin elgondolkoztam, hogyan lehet ezen eltespednie néha-néha a családnak, mondjuk egy jó kis házimozi erejéig? Max egy délutáni barátnős teázást tudok elképzelni, vagy fotóalbum lapozgatást egy-egy pohár borral a férjjel. :) Szóval ez a kanapé megkívánja azt a bizonyos viselkedési módot, amit egy lazább hangulatú este, gyerekekkel körölvéve nem nagyon alkalmazunk, vagy rosszul látom a dolgot? De nagyon szép és nem kötekedni akarok. :)

Sbanna írta...

Fantasztikusan gyönyörű! Gratulálok Kata!
Anna

Névtelen írta...

Kedves Kata,
Csodálatos munka. Szabad tudni, hogy mennyibe került így ez a fantasztikus kanapé ? Mennyi munka óra/nap van benne? Várom a következő munkádat.
Adrienn

Névtelen írta...

Kedves Kata!
Gratulálok én is! Ez a kanapéfelújítás tényleg minden eddigi munkádat felülmúlja. :) Büszke lehetsz magadra, ez nem kétség. Tetszik az a merészség, frissesség, amivel a lakásotokat berendezed, alakítod. Tény,hogy nem állsz be a hazai lakberendezési trendek unalmas sorába, de miért is kellene? Ha valakinek ez nem tetszik, vessen magára. Bevallom, nekem se minden jön be, amit bemutatsz a blogon, de hát ízlések és pofonok. Elmondhatom, hogy számomra nagyon inspiráló mind a munkád,(és az, hogy ilyen maximalista vagy benne, sajnos láttam már más oldalon bútorfelújítós videót/cikket, ahol közel se volt ilyen igényes az elkövetője), mind a hozzáállásod (a bútorokhoz, kiegészítőkhöz, bloghoz). További sok sikert!
Eszter

Andras Toth írta...

Jó reggelt,

nagyon szépen gratulálok a kanapéhoz, kemény vagy...
a kérdésem viszont az előtte lévő szőnyeghez kapcsolódik: használt volt vagy új? mert nagyon újnak néz ki...

Névtelen írta...

Csodálatos lett Kata, és a szín is telitalálat! Kíváncsian várom a kinézett fotelt és az új lámpát is! Lilla

Szentgyörgyi Kata írta...

Hajni, bármilyen meglepő, kényelmes a kanapé. Ezt még a fiam is megjegyezte :-) az előző Ikea kanapénk ülőrésze 140 cm széles volt és azon is elfértünk mind a négyen. Most 178 cm az ülőrész és vígan elvagyunk még ketten fekve is. De azért valahogy rátapintottál a nagy igazságra: azt hiszem a szekrénybe zárt tévé is arról árulkodik, hogy mi többet borozgatunk és olvasgatunk a kanapén mint ahányszor tévézünk ;-)

Adrienn, bevallom, ez az átalakítás nem arról szólt, hogy legyen olcsón egy kanapénk. A kanapét 25 000 Ft-ért vettem a vaterán. Plusz megvettem hozzá az új rugót, a kárpitot, ami szerencsére szemtelenül olcsó volt, a szivacsot, a kapocsszeget, hevedert, stb, ezekkel együtt összesen 115 000 Ft-ra jött ki az átalakítás, de ugye ebben nincs benne a munkadíj. Ha kárpitossal csináltatom, akkor kb 100-120 ezer a munkadíj pluszban. A munkaóra eloszlott, mert nem tudtam minden nap menni, de úgy számolom hogy kb összesen 50 órányi munka van benne.

András, ezt a szőnyeget a vaterán vettem és közel száz évesre saccolom. Nagyon jó vétel volt, gyönyörű perszaszőnyeg, csodás színekkel, kopás nélkül. Természetesen egy tisztítás ráfért, de ezt mindig bele kell kalkulálni a használt szőnyeg vételárába!

principessa1121 írta...

Kata, ez elképesztő lett! Mondom ezt úgy, hogy a bársonytól és a barokktól külön-külön is irtózom (sőt, a perzsa szőnyegtől is :D), de ez egyszerűen csak csodálatos. A szín egyértelműen viszi a pálmát, a legjobb mégis az benne, hogy tökéletes harmóniát alkot így a nappali. Amióta olvaslak, észrevettem, hogy sokkal pontosabban meg tudom fogalmazni, mi miért és hogyan tetszik, ami azt jelenti, hogy ha esetleg a saját lakásomba mást választanék is, érzem és látom, hogy egy-egy miliőben bizonyos tárgyak a helyükön vannak, és ezért ott és úgy ízlésesek. Azt hiszem, továbbra is a konyhátok a kedvenc helyiségem a nagy házban, de ez a nappali most erős versenyre kelt vele. :)

Rita írta...

Kata,

köszi a válaszokat!
Terézvárosi Textil, téééényleg, ott hányszor bogarásztam már :)
Itt az ideje, hogy újra elmenjek.

Névtelen írta...

Kata, megemelem a nem létező kalapom, és hosszasan lengetem. A végeredmény ötös, kitartás ötös! Hokedli tetején kívül én biztos' nem fogok mást kárpitozni:-) Művirágok nálunk is vannak, azért a mostanság kaphatók nem a 60-as években készültek, amikor 100 % műanyag szegfűt és rózsát lehetett kapni. Az egyik ismerősöm folyamatosan kölnizte is őket (!!!), hogy illatozzanak. Van jó néhány orchideám, pihenő idejükben, amikor nem virágoznak, beledöfök a földjükbe 1-2 szál ikeás virágszálat.

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips